Gellért Miklós

AZ UTOLSÓ BOLGÁRKERTÉSZ

 

DSC 2283b

Mondják, a kerékpáros más szemmel látja a világot. A drótszamár nyergéből még az úton sebesen átkelni igyekvő futrinkák is szemmel jól követhetőek. E sorok szerzője elég gyakran használja a két kerék adta helyváltoztatás előnyeit ahhoz, hogy legyen ideje szemügyre venni az útmentén elé táruló látványt. Történetesen egy ilyen gyakori útvonalon tűnt fel egy, a megszokottól eltérő porta látványa. Itt ugyanis fejetetejére állt a világ. Nem a nagy ház, kicsi kert páros fogadta az arra járót, hanem ellenkezőleg: nagy vagy inkább már hatalmas kert mögött, a fák között megbúvó, szinte parányinak tűnő házikó.

 

Évekig közlekedtem ezen az útvonalon, amikor megszületett a gondolat: ezt a szokatlan jelenséget közelebbről is meg kell ismerni! A láthatóan gondosan megművelt, ágyásokkal teli kertben egy idős, vékonydongájú férfi dolgozott. A házigazdával szóba elegyedtem olyannyira, hogy hamarosan bebocsátást nyertem a mesevilágba. Számomra, a hagyományos természetközeli gazdálkodási formák iránt érdeklődő, immár jó két évtized alatt „aszfaltparaszttá” vedlett városi ember számára ugyanis egy valódi időutazás volt az amit, ott láttam. Mindenekelőtt ismerjük meg a házigazdát.

Jurácsik Sándor immár nyolcvanötödik életévét tapossa úgy, hogy tavasztól őszig jószerével minden nap a kertben dolgozik. 1956-ban szerelt le a katonaságtól. Ekkor helyezkedett el a közeli Szilas-patak völgyében fekvő bolgárkertészetben. A megtermelt zöldségeket 60-as években rendszeresen szállították a Lehel téri piacra. Hazafelé a söröslovaktól származó szervestrágyát szállítottak, amelyet azután a felhalmoztak a kertészetben. Akkortájt ugyanis az éltető nedűt lovaskocsikkal transzportálták a becses fogyasztókhoz. (közbevetőleg meg kell említenem, hogy a nyolcvanas és 90-es évek fordulóján építkeztünk. A rákosszentmihályi építőanyag-telepről származó gerendákat, miegymást egy helyi cigánycsalád akkor még létező lovaskocsival szállította az építkezésre)

újpalota zsókavár 075b

Itt egy pillanatra meg kell állnunk. Mivel tavasszal találkoztam a házigazdával, nagy érdeklődéssel láttam az egyik kerítés mentén, a talajon elhelyezkedő meleg, azaz, mint később kiderült, ma már hideg-ágyásokat. Ez a következőképpen festett: egy nagy téglalap formában élükre állított és összeszerelt deszkák voltak a talajra helyezve. Az így kialakított szegélyre a következő alkalmatosságok kerültek: egyenként úgy két négyzetméter területű, három részre osztott keretekbe tetőcserép formában üveglapokat helyeztek. Ezeket fektették azután a talajon álló keretre. Ezeket a kereteket azután az időjárástól függően el lehetett mozdítani, egyik oldalukat felemelhetőek voltak. A házigazda elmondása szerint a kereteket hat évtizede használja. Elgondolkodtató, egykor milyen műgonddal készültek ezek a termékek – is.

 

Visszatérve a történethez: a hazaszállított szervestrágyát azután a talajok érési folyamat utáni tápanyagellátásához, illetve a január-februárban felállatott melegágyásokhoz használták. El kell mondani, hogy a friss szervestrágyának van egy jellemző tulajdonsága. A bomlási, humusz-képződési folyamatok az első szakaszban jelentős hőképződéssel zajlanak. Ezt használják az újra egyre népszerűbbé váló melegházakban, melegágyásokban. Ebben az esetben valójában egy ingyenes hőképződési folyamat zajlik.

 

bolgárkert 021bDSC 2265bbolgárkert 024bb

 

bolgárkert 014bbiokert 090bDSC 2275b

DSC 2269bújpalota zsókavár 091b

újpalota zsókavár 076bDSC 2268bújpalota zsókavár 065b

újpalota zsókavár 083bújpalota zsókavár 067bbiokert 086b

újpalota zsókavár 082bDSC 2274b Megjelent: 2018 február

 

 

 

NE ÉGESS, NE ZSÁKOLJ, KOMPOSZTÁLJ!

 

 

Ne égessünk, ne zsákoljunk, komposztáljunk!